Elmúlt, gyorsan elmúlt. Voltam Görögországban, Zakynthos szigetén. Maga volt a csoda. Nehéz volt hazajönni. Az út maga iszonyatosan hosszú volt, de hála Istennek egy-két bevérzésen kívül nem lett komolyabb következménye, pedig 30 óráig tartott oda, és ugyanennyit vissza. Dórikám volt rosszul, sajnos többször is le kellett állítani a buszt, de hazafelé már nem volt gond. Nem az utazás okozta a problémát, hanem az ételallergiája kínozta meg szegénykémet.

Görögország mindig elbűvöl. A legnagyobb vágyam az volt, hogy oda települjünk ki a férjemmel, és ott öregedjünk meg. Erről most már lemondtam, nem lenne igazságos vele szemben. Ott hagyjam magára? Egy viszont biztos, amíg képes leszek rá, addig mindig elmegyek a szívem által választott második hazámba.

Hazaérésünk után dolgoztam három hetet, aztán irány a Balaton. Mostani munkahelyem szívemnek való, úgy a munkát, mint a kollégáimat tekintve. Tele vagyok azért félelmekkel, hogy meddig fogom bírni a munkát. Ez a fránya betegség, meg őssejtjeim rakoncátlankodása kissé kiszámítatlanná teszi a napjaimat. Én hiába határozom el, hogy jó napom lesz, ha ők figyelmeztetnek, hogy nem én döntök. 

Voltam megint kontrollon a professzor asszonynál. A vérképem megint alakulóban van, sajnos nem a jó irányba. Egyik vasárnap késő délután felhívott a professzor asszony, s nagyon furcsán, rébuszokban taglalta az állapotomat. Beszélt arról, hogy nem biztos, hogy jó lenne nekünk, ha én megtudnám, hogy a kiegészítő genetikai vizsgálat nem kedvező eredményt hozott. Viszont rákérdezett, hogy beszéltünk-e már a transzplantációról, mert, hogy rajta vagyok a listán. De ő nem javasolja, sőt kifejezetten ellenzi, mert volt már több mini-stroke-om és trombózisom. Mondta, hogy menjek el kontrollra és megbeszéljük, hogy hogyan tovább. Hát voltam nála, de nem beszéltünk meg ezzel kapcsolatban semmit, csak annyit, hogy a transzplantációt nem javasolja. Rákérdezett a tüneteimre is. Elsoroltam a szokásos, meglévő tüneteimet, de most kihangsúlyoztam neki a csontfájdalmakat, amik éjszaka pokolian gyötörnek. A vérképem is mutatja a csontérintettséget, így most arra helyezte a hangsúlyt, hogy azokat kell átnézni. A genetikai vizsgálat eredményét nem mondta meg, azt mondta, hogy még nem kapta kézhez, de ha megkapja, akkor elküldi nekem e-mailon.

Tőmondatokban ezek történtek velem az elmúlt egy hónapban. És, hogy én ezeket hogy éltem meg? A nyaralásokat jól, az orvosi eredményeket nem jól, az éjszakai csontfájdalmakat sziszegve, és néha már sírva. A csont vizsgálatok után fog kiderülni, hogy hogyan halad a betegség. A hírtől nem félek, tudni akarom, hogy mikor élesítsem a bakancslistámat. (Eddig még nem kezdtem el írni sem :) ) Nagyon remélem, hogy még bőven ráérek!