Sok gondolat kavargott bennem az elmúlt időszakban is, de még várok egy kicsit, hogy ülepedjenek, mielőtt megosztom Veletek. Viszont ma reggel egy érdekes érzelmi hullámvasútba kerültem, amire a cím is utal.

Azt azért be kell látnom, hogy másfajta érzelmi tudatállapotba kerültem. Amikor átsuhan az ember életén és tudatosul az elmében, hogy véges minden, akkor valóban más értelmet kezdenek kapni az események. 

Jövő hét végén családommal elutazunk imádott országomba, Görögországba. Hetek óta figyelemmel kísérjük az időjárás-előrejelzéseket, hogy vajon milyen idő lesz? Eddig nem mutatott valami kedvezőt, de ma frissítették az oldalt, és láss csodát! Jó idő lesz. Na, ez a hír váltott ki bennem egy érdekes érzelmi hullámvasutat.

Ettől a hírtől én örömömben sírógörcsöt kaptam. Ez a hatalmas öröm egy percig ha tartott, mert amikor ráeszméltem, hogy én ettől, hogyan bőgök, akkor elkapott egy leírhatatlan szomorúság és még jobban bőgtem. Ennyi elég? Az, hogy jobb lesz az idő, mint eddig írták? Ennyi??? Mi van??? Ennél sokkal nagyobb örömök miatt sem zaklatódtam fel  ennyire (pozitív értelemben persze). Igaz, már reggel is bőgtem egyet, de hát annak a hírnek valóban lehetett örülni annyira, hogy könnyeket fakasszon. 15 éves kisfiamnak sikerült a középfokú angol nyelvvizsgája. Na, ez már igen! Itt azért többféle érzés is keletkezett bennem: megkönnyebbülés (túl van rajta), szülői büszkeség, és egy hatalmas túlcsorduló szeretetérzés. Na, de azért ne már! Melegebb lesz 3-4 fokkal Görögországban, s ettől már ennyire boldognak kell lenni? Hát persze, hogy pont most - ahogy ezeket a sorokat írom - szólal meg a rádióban Louis Armstrong: What a Wonderfuld World című száma. Hát persze, hogy újra bőgök. 

Még szerencse, hogy senki nem lát. Egyik pillanatban bőgök az örömtől, aztán egy furcsa "bánatérzéstől", aztán meg szétbőgött arccal röhögök magamon, hogy most mi van???

Nem baj, hamar túl leszek ezen is, hiszen az élet szép! Ez is hozzátartozik. Most valamiért ennek így kell lennie.