Voltam a házi orvosnál, aki úgy látta jónak - ismételten -, hogy menjek dolgozni, legyek emberek között. Az emberekkel nincs bajom, de a mozgással igen. Minél többet mozgok, annál jobban fájnak a csontjaim. S minél nagyobb a fájdalom, annál nehezebben mozog az agyam. Minél nehezebben mozog az agyam, annál nehezebben tudok figyelni az emberekre. Minél nehezebben tudok figyelni az emberekre, annál jobban elfordulnak tőlem, hiszen ki szeret egy bamba arccal "ráfigyelő" emberrel beszélni, aki ráadásul a beszélgetés alatt folyamatosan elveszti a fonalat, mert nem tud koncentrálni. Ez egy ördögi kör.

Voltam pszichológusnál. Egy kedves volt kollégámhoz mentem el. Én csak zúdítottam rá, ami bennem zajlik. Ő meghallgatott, reflexiójából sok mindent elraktároztam magamnak. Úgy gondolom fogok még menni hozzá, de sajnos csak akkor tud fogadni, amikor én másik városban kell, hogy dolgozzak. Tehát hiába szeretnék menni, hiába éreztem, hogy jó lenne számomra, nem tudok menni. Ez is egy ördögi kör.

Voltam reumatológián. A reumatológus csodálkozott, hogy miért küldtek oda. A reumatológiai fájdalom a betegség velejárója. Persze kivizsgál, megnézi a reuma faktorokat, de mindegy mit fog találni, mert az alapbetegség miatt, s mivel Jakavit szedek, így semmilyen kezelést nem tudna adni. Mivel kétféle rögösödés-gátlót is szedek, így nem tudna elküldeni fizikoterápiára sem. Azt is mondta, hogy a vérben lévő sok trombocita is okoz fájdalmat, nem is keveset, s mivel nekünk beteg a csontvelőnk is, ezért a csontfájdalmon sem lehet csodálkozni. Megint futtattak velem egy felesleges kört Ez is egy ördögi kör.

Laborba kellene mennem, hogy a reuma faktorokat és még egy pár dolgot, amit szeretne látni a reumatológus doktornő, meg tudjam csináltatni. De... ugyebár itt az influenza, itt a koronavírus, a laborban meg ott van egy csomó beteg ember. Most merjek beülni közéjük kb. 2-3 órára. Hát... nem! De akkor, hogyan lesz meg a vérvizsgálat? Ez is egy ördögi kör,

A Jakavi szedése óta energiaügyileg nem változott semmi. Viszont csökkent az éjszakai csontfájdalom. Helyette bónuszként lett belőle nappali. Tehát az éjszakákat jobbá tette, de a nappalokat rosszabbá. Mit mondhatnék erre? Ez is egy ördögi kör.

Nem vagyok jobban, azt mondanám, hogy csak úgy vagyok. Mindig jön valami új, mint ahogy ezt már előző bejegyzéseimben is jeleztem. Most a bal lábam önállósította magát. Bokától combtőig fáj. Nem tudom eldönteni, hogy ez most csontfájdalom, érfájdalom, vagy mi a fene. Fáj az egész, úgy, ahogy van. A pulzusom délutánonként - mostanában - felugrik. Úgy érzem ilyenkor, mintha ki akarna ugrani a szívem. Aztán tart egy ideig, hol fél óra, hol több, s ahogy jött, úgy el is múlik. Mostanában sokat fázok. A betegség óta állandóan melegem volt. Időnként most is elönt a forróság, de csak rövid ideig. Most fázékony lettem. Újra vannak bevérzéseim is. Szerintem változott a vérképem, de hát a hematológus szerint elég megnézni három hónap múlva. Elmehetnék a házi orvosomhoz beutalóért, de két okból nem megyek. Egy: nincs kedvem a laborban ücsörögni (mint ahogy ezt már jeleztem), kettő: néha az az érzésem, hogy nem értik, miért nem ülök el nyugodtan a fenekemen, mit fárasztom őket. Meg is mondta a házi orvosom: amit tudtunk, azt orvosilag megtettük érted. Ennél többet nem tudunk segíteni. Csak tudnám mit segítettek???

Ha elveszítem a bizalmamat valakiben, akkor soha többé nem tudok hozzá fordulni segítségért. Így vagyok lassan az orvosokkal. De akkor ki fog nekem segíteni? Na ez az igazi ördögi kör!