Gyönyörűen süt nap. A reggelek és az esték hűvösségét meghazudtolja ilyenkor az idő. Én is így vagyok. Reggel nagyon borongós, szédülős, fájdalmas az indulás, aztán napközben észhez térek, s kezdem felfedezni, hogy van körülöttem élet, este aztán megint jönnek a nyűgök. 

Sajnos napközben elkövetem azt a hibát is, hogy belenézek a sajtóba, s hangulatom fényén egyből tompít a valóságnak nevezett "valami". Tegnap hírt adtak arról, hogy rácsodálkozott az egészségügy működésére egy "nagy" ember, miután édesanyja belefutott abba a helyzetbe, amibe mi kis hétköznapi emberek nap, mint nap belefutunk. IDŐPONT kell a háziorvoshoz. Mi a fene? Úgy bizony! Nem tetszett tudni? Szerencsés, ha annyira egészséges emberünk, hogy ő még nem találkozott ezzel a problémával. Igaz, most is csak édesanyja révén. De hát a rendszer működési zavarát nem szabad nyíltan felvállalnia egy kormánypárti embernek, ezért gyorsan törölte a posztját a facebook-ról.

Betegségem egyik velejárója a tüdőben magasvérnyomás és vérképző szigetek kialakulása. Mivel szeptember óta ugatva köhögök, mint a kruppos gyerekek, ezért gondoltam meglátogatom a tüdőszűrőt. Felhívtam őket, hogy tájékozódjak mi most a menete. IDŐPONT-ot kell kérni. Kértem. Kaptam. Május végére. 6 hét múlva mehetek. Kicsit (nagyon) kiakadtam, de nem csodálkoztam. Bosszantani bosszantott rendesen. De, hát ez van. Kértem időpontot ultrahangra is - magánrendelésre - mert mostanában sokat jelzi a lépem, hogy ő is itt van. Egy hét múlva mehetek. Igaz 16.000 forintom bánja. Mondhatnám, hogy az egészségnek ára van, de nálam már régóta nem erről van szó. Én csak követem az eseményeket, amiket a betegségem okoz.

Olvastam egy pszichológus tanulmányát arról, hogy az optimista, a gyógyulásban bízó rákbetegek nagyobb százalékban küzdenek meg a betegségükkel, mint azok, akik nem harcolnak. Én nem harcolok, mert megmondták, hogy gyógyíthatatlan, megállíthatatlan, nem tudnak segíteni csak úgy, hogy a tüneteket enyhítik. Gyakorlatilag ezzel ki is oltották optimizmusomat, harcosságomat. Elvagyok,- mint a befőtt - a fiúkkal. 

Aztán olvastam, hogy lesz egy online csoport betegeknek és hozzátartozóknak. Nagyon örültem neki, egészen addig, amig meg nem láttam, hogy pénzes. Pedig egy rákbetegekért lévő alapítvány csoportja. F@sza, már az alapítvány is pénzt szed a betegektől. A téma szuper, nagyon érdekelt is volna, ki is bírtam volna fizetni. DE!! Elvből nem! Van bőr a képükön rákos betegektől pénzt kérni???? Annak ellenére, hogy  rengeteg hozzátartozó és még/már dolgozni tudó beteg utalja nekik az adó 1 %-át azért, hogy tudjon az alapítvány működni, segíteni. Pofátlanságnak tartom, hogy ebben a formában gondolják a segítést. 

Na, nem bosszankodom tovább. Kellett nekem olvasni???

Gyönyörködöm a napsütésben, amíg lehet. Holnaptól megint esős, borús időt mondanak. "Nemszeretem" idő lesz. Nem szeretem, mert akkor több a fájdalmam, borongósabb a hangulatom és többet szédülök. Viszont kevesebbet olvasok!