Meg lett a röntgen eredmény. A gerincemnél a csigolyáknál mutatott valami eltérést, de orvos még nem értékelte ki, mivel nem mentem vissza azóta sem.

Következett a labor. Mivel elég speciális vérvizsgálatról van szó, ezért a kórház laborjában, a magánlaboratóriumi részen kellett elvégeztetni. Amikor beszólítottak egy férfi felvette az adataimat, kitöltötte a szükséges papírokat, majd elkérte a vizsgálat árát. Kedves, udvarias volt. Aztán átkísért a vérvételre. Egy hölgy volt csak, aki a vért vette, éppen egy beteget szólított be, de amikor odaért velem a kollégája, akkor egyből velem kezdett foglalkozni. (Mégiscsak fizetős voltam.) A bal kezem vénái már kicsit lestrapált állapotban vannak, nézegette őket nagyon. Felajánlottam a jobb kezemet is, mondtam neki, hogy nem okoz problémát, ha abból vesz vért, annak ellenére, hogy jobb kezes vagyok simán tudom utána használni a kezemet. Kicsit leszólta a jobb oldali vénáimat, pedig ugyanolyan jól láthatóak elszorítás nélkül is, mint a másik oldalon, csak nem annyira hegesek még. Említettem neki, hogy kétféle rögösödés gátlót szedek. Erre flegmán annyit mondott, hogy az a maga baja, tovább kell majd rányomnia a vattát. Pesten picike "pillangó" tűvel vesznek vért, vigyáznak a betegek vénáira, hiszen elég sűrűn kell szurkálni. Na itt! Amikor megláttam a tűt, hogy mekkora és milyen vastag... hát egy lónak is elég lenne. A szúrásnál felszisszentem, mire a hölgy rám förmedt: Mit sziszeg? Maga akarta! Tessék???? Akarta a fene, muszáj és az OEP nem finanszírozza. Csak néztem. Mi van?? Fizetek is érte (duplán, mert ugyebár fizetem a TB-t is) és akkor ilyen stílusban beszélnek velem?? (vagy bárkivel) A hölgy cinikusan megkérdezte: miért? mi baja van? Na itt szakadt megint a cérna. Odavágtam neki - majdnem dicsekedve - hogy gyógyíthatatlan vér- és csontvelőrákom van. Van még kérdése? Nem volt. Onnantól rám sem mert nézni, lehajtott fejjel vette a vért. Mikor kijöttem még köszönni is elfelejtett. Megáll az eszem! De itt még nem volt vége.

A hematológus orvos Pestre a klinikára írta a beutalót a csontsűrűség vizsgálatra. Adott egy telefonszámot, hogy egyeztessek időpontot, de ha elakadok szóljak neki, s rendezi ő. Összesen 34-szer hívtam több napon keresztül a klinikát. Hol kicsengett, hol foglalt volt a vonal, de nem értem el senkit. Kínomban felhívtam a klinika központi számát és érdeklődtem, hogy nem változott-e esetleg meg a melléke az ODM labornak. Na, itt következett az újabb döbbenet. Nem változott meg, de augusztus 21-e után tessék hívni őket, mert szabadságon vannak. Hoppácska! Leáll egy egész labor szabadság miatt? Egy egyetemi klinikán? Addig a betegek várakoznak. Már akinek van elég ideje. Ha nincs, hát akkor sorry, így járt.

Döbbenet! Ha nem velem történik, el sem hiszem. 

A véreredmény még nincs kész. 21 nap míg elkészül. ODM laborba még nem jutottam el. Telnek a hetek, hónapok, betegség halad, gólyák, fecskék, darvak lassan elmennek melegebb éghajlatra. Ha ez így megy tovább, én is velük tartok.