Mint már előző bejegyzésemben is írtam, egy évig félrediagnosztizáltak. Egy évvel ezelőtt februárban egy megbeszélés közben rosszul lettem. Kétszer volt ilyen rosszullétben már részem, így tudtam, hogy megint TIA-m (agyi keringési zavarom) van. Kb. 30 percig tartott. Szédülés, beszéd- és látászavar, eltompuló hallás. Az előző két eset után a rövidtávú memóriám nagyon cserben hagyott, s ez sajnos most sem volt másképp. Csupán abban különbözött, hogy nem múlt el. Egyre komolyabb problémát okozott már a munkámban is. A szédülés is megmaradt, sőt időnként a beszédzavar is visszatért.

Gondoltam, ennek a fele sem tréfa, így elmentem orvoshoz. Közölte, hogy ez egy nagyon komoly kimerültség szerinte, táppénzre akart venni. Mondtam, hogy nem kell, megyek inkább dolgozni. Aztán eljött egy nap, amikor hirtelen az utcán közlekedve, nem tudtam, hol vagyok. Akkor felhívtam, s kértem, hogy most vegyen táppénzre. Amikor elmentem hozzá, közölte, hogy pszichiáterre van szükségem. Szót fogadtam, elmentem pszichiáterhez. Ő közölte, hogy nem rá van szükségem, hanem villámgyorsan egy neurológusra, mert ez bizony nem kimerülés, hanem valami más. Elmentem neurológushoz, akit soron kívül a pszichiáter intézett számomra. A neurológus nem csinált semmi képalkotó vizsgálatot, hanem közölte, hogy teljes kimerülés, pszichiáter kell. Visszamentem a pszichiáterhez, aki széttette a kezét, s mondta, hogy nem tud velem mit kezdeni, mert nem pszichiátriaiak a tüneteim. Vissza a neurológushoz, aki nagyon dühös volt, s írt fel antidepresszánst, és feszültségoldót. Én szót fogadtam, mert úgy gondoltam, (mentálhigiénés szakemberként), hogy biztos nincs betegségtudatom, hiszen ez jellemző a pszichiátriai kórképekre. Szedtem a gyógyszereket, pihengettem otthon, s vártam, hogy elmúljon a szédülés, a már állandósult fáradtság és javuljon a memóriazavarom. Eltelt két hónap, de nem változott semmi. Ostromoltam a házi orvosomat, hogy történjen valami, de ő türelemre intett. Abból viszont már egyre kevesebb volt. Javasoltam, hogy esetleg készíttessünk egy laborvizsgálatot, hátha vérszegény vagyok. Jó ötlet, mondta ő és adott beutalót. Hát, nem voltam vérszegény, viszont a trombocita számom magas volt ismét, mint már évek óta. Vírusinfekció lehet, ez volt a vélemény.

Aztán nőgyógyászati problémáim lettek. Mivel már volt 2006-ban egy méhnyak műtétem, in situ carcinoma miatt, ezért nagyműtétet javasolt a nőgyógyászom. A műtét előtt fel kellett keresnem újból a labort és altató orvost is. Az altató orvos látva az ismételten magas trombocita számot, közölte, hogy ez a vérkép sajnos daganatra utal. Azt javasolta, hogyha nőgyógyászati területen ez nem igazolódik be, akkor tovább kell keresni, s ha kell szóljak, és segít. Ezek után viszont a nőgyógyászom közölte, hogy amíg a vérképem nem rendeződik, addig ő nem javasolná a műtétemet. Én ekkor már házi orvost váltottam, s az új házi orvosom kézbe vette a dolgokat, beutalt hematológiára. Itt már célegyenesben voltam. A hematológus látva az eddigi vérképeket, illetve az általa kért új vérképemet, amiben szintén  magas volt trombocitaszám, csontvelő biopsziát javasolt. Eltelt egy év, s megszületett végre a diagnózis.

Akik jól látták, hogy probléma van: az altatóorvos, a pszichiáter és az új házi orvosom. Akik elkönyvelték egy kimerültségnek: a volt házi orvosom és a neurológus. A neurológushoz már nem is mentem vissza kontrollra, ennek oka is megér egy bejegyzést. Érdekes módon, ő mégis úgy jelentette le az általam is megnézhető egészségügyi kezeléseim között, mintha ott lettem volna nála. Egyszer talán meglátogatom, egyrészt elmondani neki, hogy mindenféle képalkotó vizsgálat nélkül elkönyvelt kimerültnek, másrészt azért, hogy megkérdezzem, miért hamisított orvosi dokumentációt? Az általa elhanyagolt képalkotó vizsgálatokat most pótolják más orvosok, hogy lássák, milyen károkat okozott az agyi keringési zavarom.

Hogy mit éltem én át lelkileg ez alatt az egy év alatt, amikor már úgy kezeltek mint egy hipochondert? Ezt is megosztom, csak előbb alszom rá egyet.