Szedem rendületlenül a gyógyszert, de semmi különös változás nincs. Minden a régi, kivéve a már korábban említett ízületi duzzanat. Nem tudom mikor hozza meg a várt hatást, de még mindig reménykedem.

Történt közben egy-két labor kontroll, ami sajnos nem a várt eredményt hozta. A trombocita és a fehérvérsejtszámom folyamatosan emelkedik, pedig pont ezeknek kellene csökkenni a gyógyszertől. Ultrahangon is voltam, ott a májam mélyvénájában nem jó a keringés. A laborban jók viszont a májfunkciók, tehát bírja a májam a strapát. Csak így is maradjon. A labor szerint viszont a vesém működik gyengén. Hát... mindig valami olyan jön, ami még nem volt, amire nem is számítok. A főorvos úrnak egy dolog miatt nem kell majd aggódnia, a szokásos mellékhatás, a hízás, nálam nem jelentkezett. Ennek kifejezetten örülök. (Legyen már valami jó is!) 

Ráírtam a Professzor Asszonyra, megkérdeztem Tőle, hogy a 10 hónapja várt kiegészítő genetikai vizsgálat elkészült-e esetleg. Foglalkozik-e vele a molekuláris labor, vagy még mindig félretolják a myelofibrosisos mintákat? Tudom, nekik nem fontos. De nekünk betegeknek igen! 

A testemet már teljesen uralja a betegség, de a szemét elkezdte felzabálni a lelkemet is. Nem tudok éjszakánként aludni. Először nem értettem, kutattam magamban, mint jó segítő szakember, hogy mi lehet ennek az oka. Amikor napközben rám tör a mindent megsemmisítő fáradtság, akkor le szoktam feküdni, van, hogy alszom is 1-1,5 órát, de az nem lehet, hogy ezért ne tudjak aludni egész éjszaka. Aztán rájöttem, vagy legalábbis erre fogom. Az éjszakák nagyon rosszak. Akkor felerősödik minden fájdalom. A kis sunyi tudatalattim úgy védekezik, hogy ki akarja iktatni az alvást. Ez a fájdalom különben a napközbeni alvás alatt is felerősödik, mindig arra ébredek, hogy valahol nagyon fáj. Amíg ébren vagyok, addig tudom kontrollálni valamilyen szinten a fájdalmat, a testemet, de ha elalszom, akkor megszűnik a kontroll és elszabadul a kis nyavalyás. Én erre jutottam, lehet nem jók a következtetéseim. Tömören összefoglalva a tudatalattim fél az alvástól. 

Holnap megyek a hematológiára kontrollra. Kíváncsian várom, tud-e valami biztatót mondani a főorvos úr. Én maximálisan megbízom benne, hallottam róla, hogy mindent megtesz a betegeiért úgy orvosilag, mint emberileg. Eddig csak pozitív élményem volt vele, igaz még csak egyszer találkoztunk, de olvastam limphomás és leukémiás betegek tapasztalatait. 

Szorítsatok, hogy valami jó hír is legyen már végre és hogy elkészüljön a várva-várt genetikai vizsgálat. Addig én megpróbálok kitalálni valamit az éjszakákkal kapcsolatban!

Jó lenne mindent szélnek ereszteni, most hamar felkapná a fuvallat, mert elég erősen rángatja az ablakomat.